A parlament tegnapi műsorszámában Orbán Viktor miniszterelnök végre megmutatta, hogyan mászhat ki az ország az európai válságból. A felvázolt recept roppant egyszerű. A lakosság ne is akarjon fogyasztani, ebben a nagy-nagy körülöttünk levő bajban ennek egyszerűen nincs itt az ideje. Helyette inkább vásárolja az állam adósságleveleit. Mint elmondta: eddig ezekből 780 milliárdot halmoztak fel hazánk fiai és lányai, de lesz még sokkal több is. Meghaladja majd az ezermilliárdot is.

És nyilván itt sem lesz a dolognak vége (ahogy a kabaréjelenetben a korszerű állattenyésztési módszerek következtében szaporodnak a nyulak és a kecskék). A honszeretők így saját kezükbe foghatnák az ország finanszírozásának sorsát. Picit talán kijózanító, hogy a jegybanki adatok szerint a külföldiek kezében még tízszer ennyi álompapír van.

Ha azonban belegondolunk, ez nem is annyira áthághatatlan különbség (tudjuk, a nyulak és a kecskék). Már rengeteg tervet megismerhettünk az állampapírok lakossági értékesítésének támogatására (például a kincstári hálózat bővítése, a babakötvény államosítása). A csőben akadnak más elképzelések is. Még tavasszal jelent meg az a kormányhatározat, amely a lakossági állampapír-állomány növelése érdekében kimondja: a nemzetgazdasági miniszternek olyan jogszabály-módosítást kell kezdeményeznie, amely lehetővé teszi, hogy a közalkalmazottak a munkáltatón keresztül nyilatkozhassanak értékpapír-vásárlási szándékukról. A miniszternek intézkednie kell arról is, hogy a Magyar Államkincstár minden közszolgának értékpapírszámlát nyisson. Természetesen teljesen önkéntes alapon.

A dologról mostanában nem esett szó, de egy kormányhatározatot, ugye, komolyan kell venni. Már amennyiben az éppen érvényes vonallal egybecseng. Márpedig ez egybecseng. A békekölcsön pedig ilyesmivel kapcsolatban csak a „labancoknak” juthat eszükbe, magyar embernek soha. Találékony megoldásokban nem lehet hiány. Bár bevallom, az én képzelőerőm már régen lefagyott.  Azt sem tudtam volna elképzelni, hogy az állam önként 9,5 százalékot kínáljon a magánbefektetőknek, hogy így segítsék a költségvetési hiány növelését. Ne tévedjünk, a nekik kifizetett hozamokat mindannyiunk zsebéből veszik ki, bár közben sajátos újraelosztás is megvalósul, a tehetősebbek ugyanis jobban járnak.

A végső mérlegben azonban szerintem mindenki veszt. A modell ugyanis épp annyira művi, mint a gyenge forint lélegeztetőjén tartani a magyar nagyvállalatokat. A versenyképességük így magától nő, azzal nem is kell bíbelődniük, hogy valóban hatékonyabbá tegyék a termelésüket.

Érdemes visszatérni arra is, hogy a legjobb az lenne, ha a magyar lakosok álompapírokat ennének, azokban laknának, sőt azokkal közlekednének is. Na jó, ez tényleg túlzás. Némi élelmiszert vehetnek, fűthetnek és jöhetnek-mehetnek is. Ennyi azonban legyen elég. Még hogy plusz csoki a gyereknek? Nincs ennek most itt az ideje. Majd ha minden jóra fordul.

Hogy fogyasztás nélkül nem lesz növekedés, növekedés nélkül pedig hiába a sok-sok spórolás, a GDP-arányos államadósság egyre csak nő?

Én erre nem tudom a választ. de nem is vagyok miniszterelnök.