Az adósok 80 százaléka átverte szegény bankokat – írta meg a Magyar Nemzet. Nem tudom, hogy újabb kormánypárti kommunikációs stratégiával állunk-e szemben (volt rá mostanában elég markáns példa), vagy önálló utat kezdtek járni. Nem hihetetlen viszont, hogy a bank és a bankár kifejezések szitokszóvá nemesítése után most a hitelfelvevőket is csalóknak minősítik. Sok kommentben köszön vissza, hogy aki eladósodott, az dögöljön meg, minek nyújtózott tovább a takarójánál.  Egyszerű a képlet, aki bajban van, maga tehet róla, nem megmenteni, a víz alá nyomni kell.

Alig egy hete írtunk róla, hogy többszázezer ember (ebből százezer a jelzáloghitelt felvevő) vált a bankok túszává (mert reménytelen a szabadulás az adósságból, ami jóval nagyobb, mint az ingatlan értéke), valamint a bedőlt hitelesek a végtörlesztésre fordított pénzből (ami a bankok vesztesége lett) menthetőek lettek volna. Azt tudjuk, látjuk, hogy a kormány szociális érzékenysége zéró, de azt végképp nevetségesnek tartjuk, hogy azzal húzná ki magát a felelősség alól, hogy úgyis csaltak ezek a hitelfelvevők.

Persze lehet, hogy tévedek, és csak a bankok imidzsét szerette volna javítani valami félkegyelmű. (Állítólagos banki szakértőkre hivatkozik a lap.) Mert lássuk be, ez az érvelés nagyon is visszaüt. Persze biztos voltak csalások a hitelfelvétel körül, hiszen ahol pénz van, csalás is van. De a hitelfelvevők 80 százaléka csalt? És szegény bankokat átverték? Ez olyan szintű abszurditás, hogy egy sort sem érdemelne, ha nem gondolnám azt, hogy valami van a háttérben.

Először is: ha a pénzügyekhez egyébként semmit nem értő, hitelt felvenni akaró lakosok 80 százaléka ilyen egyszerűen át tudta verni a bankot a jövedelmével kapcsolatban, akkor a bank nem érdemli meg, hogy banknak hívják. Azonnal vissza kell vonni a működési engedélyét, tekintettel arra, hogy alkalmatlan a feladatra, a pénzem veszélyben van nála. (Esküszöm, én nagyobb gondossággal tudnék kölcsönadni.)

Másodszor: a bankok nem csak puszira hitték el a bevallott jövedelmet, és telefonálgattak fantom cégeknek a jövedelem igazolása végett, hanem bekértek több havi számlakivonatot, ahol feketén-fehéren látszik a leendő adós fizetése.

Harmadszor: Magyarországon élünk. És ezt a bank is jól tudja. (Ó, nagyon is jól, elnézegetve a saját befizetendő adóit.) Tehát tudjuk, hogy a szürkegazdaságból származó jövedelem nagyon is jelentős. A hivatalosan sehol meg nem jelenő, zsebbe fizetett jövedelem nem kis részét adja az emberek havi bevételének. A második, harmadik állás – ami egyébként a válsággal pillanatok alatt el is párolgott – bizony jelentősen hozzájárult a háztartások megélhetéséhez. Amikor ezt is a jövedelme részének vallotta a hitelfelvevő, semmiféle csalást nem követett el.  A bank pedig belátta, elhitte, hogy van itt még pénz, a hitelt pedig baromira ki akarta helyezni, ezért adott oda is, ahova valószínűleg nem kellett volna.

Nem akarunk mindenkit felmenteni. Magunk is ismerünk ingatag egzisztencia mellett hitelből palotát építőket. Olyanokat, akik eleve sem törődtek holmi takarókkal. De csalónak titulálni az adósok 80 százalékát? Jelen pillanatban a válság teljes súlyát az adósok – már aki nem volt képes zsebből végtörleszteni – cipelik. A bankra persze hárul némi veszteség, de ne féljünk, idővel ledolgozza, a kieső bevételt beszedi. A „CSALÓ” adósok esetében pedig senki nem fogja követelni a megmentést, a veszteségen való osztozást.