A Fonyódi Bíróság első fokon leállított egy devizahiteles ellen indított végrehajtást, egy másik esetben pedig maga a közjegyző utasította el, hogy áldását adja egy ilyen lépésre – számoltunk be honlapunkon. Messzemenő következetést nem szabad még ezekből az ügyekből levonni, kérdéseket azonban bőven felvet a dolog.

A legmegdöbbentőbb talán az, hogy a határozatokat átböngészve, teljesen nyilvánvaló: a két érintett bank teljesen félvállról kezelte az egészet. Az egyik tett arra, mit kér tőle a közjegyző, a másik pedig nem tartotta szükségesnek, hogy bárkit is elküldjön képviseletében a bíróságra. Ez a magatartás jelezhet csupán arroganciát (ezt az attitűdöt sokan saját bőrükön is tapasztalhatják a fiókokban), de azt is, hogy sikerült a kormánnyal lepacsizni: nem kell az eljárásoktól tartani.

Reméljük, hogy ez utóbbi elképzelhetetlen (él még a bírói függetlenség), és az előbbit sem lehet általában minden bankról elmondani. Gondoljuk ezt például azért, mert a pénzügyi felügyelet mellett működő békéltető döntéseit bogarászva jól látszik, míg akadnak pénzügyi intézmények, amelyek csak azért se állapodnak meg, mások még méltányosságot is gyakorolnak.  Ilyen és olyan példákról is írtunk már.

A bajba került devizahiteleseket persze nyilván leginkább az érdekli, meg tudják-e úszni a foglalást, otthonuk elárverezését, ha nem fizetnek. Meggyőződéssel állítjuk, ilyen csodában – a határozatok ellenére – dőreség lenne bízni. Régóta figyeljük Léhmann György ezirányú erőfeszítéseit. És miközben megértjük az adósok kétségbeesését, rendkívül károsnak tartjuk, hogy a siófoki ügyvéd minden megcsúszott adóst azonnali perindításra ösztökél.

A Fővárosi Ítélőtábla egyik jogerős ítélete alapján azzal érvel, hogy ha a kölcsönszerződés érvényessége iránti peres eljárás folyik, akkor a bank az adós ellen nem kérhet végrehajtási záradékot annak a befejezéséig. A dolog itt fortyog és kavarog a neten. Mi (is) sokáig hallgattunk erről, így fejezve ki egyet nem értésünket.

Az ítélet után azonban már nem maradhattunk csöndben, annyian kérték, hogy reagáljunk. Hangsúlyozzuk: nem hiszünk abban, hogy a devizahitelesek generálisan szabadulhatnának ilyen módon törlesztési hátralékuk következményétől. Attól pedig kifejezetten óvnánk mindenkit, hogy ködös reményekbe kapaszkodva beszüntessék a fizetést. Bárki bármit mond, a per sem kockázatmentes. Kedvezőtlen végkifejlet esetén pedig a hátralék még meg is hízik.

Mi lenne a megoldás? Erről szintén (már többször) szót ejtettünk már. A magáncsőd, az eddiginél hatékonyabb adóssegítés. Az viszont biztosan nem jó út, hogy az érintettek – bankok, hatóságok – igyekeznek mélyen hallgatni a közjegyzői munkát, a végrehajtás záradékolását érintő problémáról, a szakmányban kezdeményezett perekről.

A seb, amit nem kezelnek, hajlamos elgennyesedni.