Aki most 20-25 évre akarna eladósodni, annak először is érdemes áttekintenie, mi történt az utóbbi években. Egyre több elemző véli ráadásul úgy, hogy hosszabb távon sem vár semmi jó a világra. Ezen belül Magyarország jövője pedig különösen egy fekete ló éjszakai vágtájához hasonlítható. Ma senki sincs, aki bátran állítaná, hogy öt év múlva bármi kedvezőbb lesz. Nem csak bátran nem, tulajdonképpen sehogyan sem feltételezik.

A bankok most mégis akciókkal igyekeznek fűteni a hitelfelvételi kedvet. Nekik is meg kell élniük valamiből, de – az előbb leírtak ellenére, vagy inkább azzal együtt – nyilvánvalóan akadnak olyan élethelyzetek, amikor a kölcsön lehet a megoldás. Stabil munka (talán még mindig van ilyen) és jövedelem, gyarapodó család… Elképzelhető az is, hogy valaki megtalálja álmai házát/lakását, ráadásul kihagyhatatlannak tűnő áron.

Feltételezzük, hogy a döntés megszületett: hitel kell! Ilyenkor érdemes alaposan körülnézni, honnan is veszi fel valaki. A legkönnyebb összehasonlítani, hol mekkora terhet számítanak fel a kapott pénzre. Az eltérések ezen a téren is jókorák. Sokszor azonban szinte lehetetlen pontos képet alkotni. A nagy-nagy áttekinthetőség jegyében (amit a jogszabályok igyekeztek elérni) ugyanis a referenciakamatok feletti felár nagyon széles sávban szóródik. (Itt összegyűjtöttük a mostani kínálatot.) A kockázati besorolás pedig bankonként igen csak eltér (tehát ugyanaz az adós az egyik hitelintézetnél kedvezőbb kategóriába kerülhet, mint a másiknál).

Ezek csak általánosságok – legyinthet valaki. Lehet, de nem bánnám, ha valóban minden potenciális hitelfelvevő pontosan tisztában lenne velük. Mindenesetre álljon itt néhány tényező, amire szerintünk (a bevezetésként említetteken felül) figyelni kell.

1. Aki teheti, támogatott kölcsönhöz próbáljon hozzájutni! Használt lakás vétele esetén keresse az új otthonteremtési hitelt, új lakásnál és korszerűsítésnél viszont inkább a 2009-es feltételű konstrukcióban érdemes gondolkodni (utóbbiaknál 20 évig adják a támogatást a most bevezetettnél alkalmazott öt évvel szemben).

2. A lakástakarék-pénztári megtakarítások valóban plusz kedvezményt hozhatnak, de meg kell gondolni, valaki beleugrik-e ilyen hosszú távú elkötelezettségbe. Vigyázat, ez az ügynökök újabban legkedveltebb terepe! (Nem az ügynökökkel globálisan van bajunk, hanem közülük azokkal, akik erőszakosan arra is rábeszélik ügyfelüket, ami számára már az első pillantásra sem előnyös.)

3. Ne ugorjunk be minden akciónak! A kezdeti költségmentesség esetenként azt jelenti, hogy a kiadásokat a hitelből vonják le, illetve kamatot számítanak fel erre a pénzre.

4. Szinte már nincs is bank, ahol ne várnák el, vagy ne preferálnák, ha valaki a hitel fejében stabil ügyféllé válik. A drága folyószámla, alacsony betéti kamatszint pedig a hosszú évek alatt alaposan megcsapolhatja azt az előnyt, amit esetleg a kezdeti alacsonyabb kamat ad. (Honlapukon kalkulálhatók a költségek és a kamatok is.)

Ezt úgy lehet kivédeni – mint egyre többen csinálják –, hogy a hitelhez kapcsolt folyószámláról többnyire csak a törlesztés megy. Olyan ez azonban, mint az ágyú és a páncél (nagyobb ágyú, erősebb páncél, erre még nagyobb ágyú…): az adósok védekeznek, de a bankok is. Ma már nem csak a folyószámla, hanem annak aktív használata, sőt a helyi megtakarítás is belopódzott a feltételek közé.

Mindemellett egyébként további szempontokat is lehet találni. Ilyen például, hogy nem árt megnézni, melyik pénzügyi intézményhez fordul valaki. A piacon agresszíven terjeszkedőkből lehet ugyanis kivonuló, vagy ami még rosszabb, a tevékenységét alaposan visszaszorító is. A pénzügyi vállalkozások (erről sem árt tájékozódni, rájuk ugyanis sokkal kevésbé szigorú szabályok vonatkoznak, mint a bankokra) a legszebb arcukat tudják fordítani a hiteligénylők felé. Gond esetén azonban a mosoly riasztó vicsorrá válhat.

Ja, és még valami: ha a bank nem ad annyi hitelt, mint szeretnénk, nem biztos, hogy a düh a legjobb válasz. Lehet ugyanis, hogy biztonságosabb kevésbé eladósodni.