Egészen elképesztő módon akad egy pénzintézet, amely mintha minden szabály felett állónak érezné magát. Nemrégiben írtunk arról, hogy a pénzügyi felügyelet mellett működő Pénzügyi Békéltető Tanács ajánlásaira rendre fittyet hány a biztosítók közül a Generali, a bankok közül pedig az FHB. Az FHB azonban még kettejük között is viszi a prímet, hiszen egymaga nyolc olyan ügyet gyűjtött be (szemben a Generali hatjával), amiben az adósnak adtak igazat, a hitelintézet mégsem volt hajlandó egyezkedni. Ez cikkünk megírásakor volt így. Azóta ugyanis megszületett a kilencedik – alighanem nem az utolsó – ajánlás is.

Világosan látszik, hogy a bank sajátos módon igyekezett csökkenteni a sikeres végtörlesztők számát. Erre persze lehetőséget adott számára, hogy a pénzintézetekkel a kormány megállapodott abban: menetközben változtat a játékszabályokon. Az előtörlesztésre rendelkezésre álló határidőt így akkor hozták egy hónappal előre, amikor már rengeteg kérelmet beadtak az adósok.  Több békéltetői határozatban is olvasható, hogy a bank képviselője azzal érvelt, az ügyfeleknek erről tudniuk kellett volna. Nos, ők mindenestre óvakodtak attól, hogy ilyesmire felhívják a figyelmet.  Idézet a határozatból: „a pénzügyi szolgáltató álláspontjának megerősítéseként hangsúlyozta, hogy nem terheli sem jogszabályból, sem a szerződésből eredően olyan kötelezettség, amely alapján a hatályos vagy időközben hatályba lépő jogszabályok rendelkezéseiből az ügyfeleit, szerződéses jogviszony esetén a másik szerződő felet tájékoztatnia kellene”. Gyönyörű.

Más módszer is akadt azonban. Közölték az adóssal, mennyi pénz kell a végtörlesztéshez, arról azonban valahogy „elfeledkeztek”, hogy van még egy esedékes törlesztő, amit nem a fix végtörlesztési, hanem az épp érvényes piaci árfolyamon emelnek le. Azért is egészen megdöbbentő ez a hozzáállás, mert önmagában alkalmas lehet arra, hogy megrengesse a bankokba vetett bizalmat. Az üzenete ugyanis az, bármit is mond a bank, azt nem szabad komolyan venni. Nem tudnak ugyanis számolni.

Úgy látjuk egyébként, az ajánlásokból egyre durvább történetek bontakoznak ki.  A legfrissebb esetben (a korábbi idézetet is innen vettük) az előre hozott határidőre, tehát január 30-ára rendelkezésre állt a fedezetigazolás. Az adós más banktól felvett hitelből akart FHB-s devizakölcsönétől megszabadulni. A törvényben előírt 60 nap nála február 25-én járt le. A szükséges hatmillió forintot a másik pénzintézet február 24-ére át is utalta. A PBT előtt a bank azt nem is vitatta, hogy az értesítésben általa is szerepeltetett február 25-i határidőre a végtörlesztéshez szükséges összeg maradéktalanul rendelkezésre állt. Az ügyfelet azonban a fiókvezető időközben tájékoztatta: a „belső szabályzat megváltozott”, a végteljesítési határidő ezért 2012. február 25-ről 2012. február 10-ére módosult.

Tény, hogy az eredeti kérelemben is szerepelt a február 10-e, azt azonban a bank ügyintézője írta be. Amikor az ügyfél rákérdezett, az alkalmazott azt válaszolta, hogy a megjelölt dátum nem lényeges, az FHB „türelmi időt alkalmaz”.

A sztori nyilván a bíróságon folytatódik. Egy csepp kétségünk sincs milyen döntés születhet. Azon azonban érdemes lehet erősen elgondolkodni, hogy éppen az egyik „magyar” bank követ ilyen magatartást. Mire számíthatnának az ügyfelek, ha a miniszterelnök kívánságára a pénzintézeti szektor többsége ebbe a körbe tartozna?