Semmi keresnivalója üzleti haszonszerzésnek az iskolákban, óvodákban, mégis beetette magát a tanulóbiztosítás – főként a Generali – ezekbe az intézményekbe. Nem csak pénzt, adatokat is gyűjt a cég a szülőkről, visszaélve a helyzettel, ami abból adódik, hogy a szülő a legjobbat akarja a gyerekének, ezért próbál megfelelni olyan elvárásnak, ami nincs is a pedagógusok részéről.

 

Évek óta vívom a harcomat az aktuális óvónénikkel, tanító nénikkel és osztályfőnökökkel a tanulóbiztosítással kapcsolatban. A köszönöm, nem kérem kijelentés ugyanis nem elég, ezt kérik leírni, és töltsem már ki az adatokat is. Történt ugyanis, hogy – réges rég – a kormány kitalálta, legyen állami balesetbiztosítása minden 3 és 18 év közötti gyermeknek. Leszerződött a biztosítókkal, és 2003 szeptembere óta az állami balesetbiztosítás „jár” a gyerekeknek. Ezen felkapaszkodva megjelentek az üzleti biztosítók is a gyermekekkel foglakozó intézményekben. Itt régebben is a Generali vitte a pálmát, de attól kezdve, hogy vele szerződött az állam a tanulóbiztosításra (2007-2009), levakarhatatlan része lett a tanévkezdésnek.

Szeptemberben az óvónénik kiosztják a szülőknek a Generali ajánlatát, az iskolákban pedig többnyire a gyerekek kapják meg, akiknek lelkére köti a tanítónéni /osztályfőnök, hogy kitöltve kéri vissza. Nem elég a nem kérem, kell az aláírás és lehetőleg az adatok. A biztosító állítja, hogy munkatársai tájékoztatják a szülőket, valójában erről szó sincs, sőt senki nem világosítja fel az 1,6 millió gyerek szüleit arról, hogy gyermeküknek már van balesetbiztosítása. Más kérdés, hogy mire elég (az állami tanuló-balesetbiztosítás és az üzleti biztosítók ajánlatait itt szedtük csokorba), de a lényeg az, hogy van.

Szeptemberben aztán beindul a kommunikációs gépezet, és már a csapból is az folyik, hogy mennyi baleset éri a gyerekeket, milyen jó is, ha van balesetbiztosítása. (Miközben van neki, állami.) De rendben, kössön ilyet a szülő. Az én kívánságom csak az, hogy önszántából és ne az iskolában. Csak megjegyzem, hogy rengeteg egyéb biztosításban is van balesetbiztosítás, így például a lakásbiztosításban, de van olyan casco-, vagy életbiztosítás, ahol az egész család is biztosított.

A gyerekek negyedére kötnek egyébként a szülők ilyen biztosítást, ami igen szép aránynak tűnik, kétlem, hogy a felnőttek negyedének lenne külön kötött balesetbiztosítása. A szép arány leginkább annak köszönhető, hogy a szülők nagy része azt hiszi, elvárás a biztosítás megkötése. Az állami biztosításról pedig nem tud.

A szülők sok mindenre költenek, amiről azt hiszik, jó a gyermeküknek, vagy elhitetik velük, hogy azzal tettek valamit a gyerekért. Nem felejtem multicégnél sok-sok évet eltöltött marketinges barátnőm szavait, amikor otthagyta a vállalatot: elegem van abból, hogy lelkiismeret-furdalást ébresszek a szülőkben, hogy fogyatékos lesz a gyerekük, ha nem ezt a pelenkát veszik. Az érzelmi húrok pengetése nyerő stratégia a gyerekekkel kapcsolatban. Más kérdés, ha ezt már agresszíven teszik.

A biztosítóknak ebben nagy gyakorlata van, hiszen már a gyermek születése után nem sokkal megjelennek a babás házaknál, ahol még olyan friss szülőket is sikerül valami megtakarításon alapuló (némi igazi életbiztosítást is tartalmazó) termék megvásárlására rábírni, akiknek kajára sem jut elég pénzük. Ezek a biztosítások persze előbb-utóbb (inkább előbb) nemfizetőkké válnak, de sebaj, a jutalékból azért csurrant-cseppent az ügynöknek.

Az óvoda és az iskola azonban más. Ha a lakásba be is furakodnak, itt semmi keresnivalója az üzletnek. Nem pénzért és nem vagyoni előnyért szeretik a gyerekeket, gondoskodnak róla és tanítják. Nem. (Oké, tudom, hogy a magánintézményekben sok pénzért, de az államiban – többnyire – nem.) Akkor mit keres ott az ügynök? Mit keres ott a biztosító? Hogy hasznos lenne a termék? Ó, nagyon sok hasznos dolgot fel tudok még sorolni. Kezdjük mindjárt a tejjel (kivéve a tejallergiásoknak) és az alapvető élelmiszerekkel, amelyekhez sok szülő ma már hozzá sem jut. Vagy vegyük a fogkrémeket. A fogkrémügynököket miért nem hívjuk be az intézményekbe? És mi a helyzet a bankokkal? Meg kéne már tanítani a kölköket az alapvető pénzügyekre!

A sor a végtelenségig folytatható.  Ezt akarjuk?