A bankok, a felügyelet és a jegybank is döbbenten néz: mi a csudáért nem kell a devizahiteleseknek a pénz az államtól. A dolog hátterében bizalmatlanság és a félelem állhat, de ez még nem minden…

Megmondom, mi miért nem szerződtünk árfolyamgátra – írta le történetét az egyik olvasónk. Az ügyintéző a kezükbe nyomott egy mintegy tíz oldalas szerződésmódosítást, mondván, ennek áttanulmányozására, a döntésre 15 percük van. A felület – magyarázta a bankalkalmazott –ennyi ideig „áll nyitva a rendszerben”. Az iratot nem engedte elvinni, abban ráadásul sehol sem szerepelt, mennyi lesz az árfolyamgát alatt a törlesztőrészlet. Írj alá, közjegyzővel hitelesíttesd, jegyeztess be még egy jelzálogot, és mindezek után 2 hónap múlva derül ki, hogy mennyi az annyi – háborgott az ügyfél. Az ügyintéző ugyan adott számukra egy előzetes kalkulációt, de felhívta a figyelmet, hogy ahhoz képest körülbelül 10 százalékkal többet kell majd ténylegesen fizetni.

Az általunk megkérdezett bankok mindegyike tagadta, hogy hasonló gyakorlatot folytatna. Sőt. A többség azt állítja, igyekszik telefonon, levélben is felhívni az érintettek figyelmét erre a lehetőségre (ezt azért nem reklámozzák, mert gondosan megszűrik, kinek is szólnak). Néhány hozzánk érkezett jelzésből viszont úgy tűnik, a bankok egy része mintha igyekezne megválogatni, kinek ajánlja a fix árfolyamú törlesztést. Aki azonban az ilyen ügyeskedéseknek beugrik, csak magának árt. (A minősített kekeckedés ellen pedig lehet – és érdemes is – a felügyelethez fordulni!)

Honlapunkon szereplő összeállításunkból bárki maga is megítélheti, mit hozhat számára az árfolyamgát. Igyekeztünk minden tévhitre és félelemre is válaszolni. Ezek közül mindenképpen érdemes egyet kiemelni. Meglepően sokan akadhatnak ugyanis, akiket „a devizahiteleseket mentő” különböző csoportok és ügyvédek ténykedése, netes propagandája tart vissza az árfolyamgáttól.  Idézet az egyik hozzánk érkezett jelzésből: „Az árfolyamgát intézményét szerettem volna igénybe venni, ám az internetnek köszönhetően és Kasler Árpád videóriportjának valamint dr. Léhmann György írásai, videói alapján megingott az elhatározásom, hogy ez nekem jó-e??”

Alaposan utánajártunk, pontosan mi is lehet az, ami elriasztja az adósokat attól, hogy az esetenként több tízezer forintra tehető állami ajándékról lemondjanak. Arra jutottunk, hogy az úgynevezett egyoldalú tartozáselismerő nyilatkozat lehet a bűnös. Ezt ugyanis a bankok aláíratják a jelentkezőkkel. Az adós viszont ezzel csak a magánokirati szerződésben foglaltakat ismeri el. Sokan felejtették el, hogy az eredeti szerződés megkötésekor már tenniük kellett ilyen nyilatkozatot. Vagyis: ha valaki azt gondolja, hogy ezzel lemond a perindítási jogról, akkor gondoljon arra, az okfejtés alapján már most sem perelhetne. Ez pedig nem így van.