Visszamenőleges hatállyal javított a kormány a támogatott lakáshitel feltételein, ugyanis a nyáron startolt új otthonteremtési kölcsön a kutyának sem kellett. Szóljon már nekik valaki, hogy ez sem fog segíteni.

 

Viccesnek tartottam, amikor bankvezetők azon merengtek, hogyan is győzhetnének meg minket (mármint az azénpénzem.hu-t) arról, hogy mennyire, de mennyire is jó a támogatott lakáshitel. Kissé „elszomorodtak” ugyanis azon, hogy meglehetős szkepticizmussal fogadtuk a nyáron elindított, használt lakás vásárlására is felhasználható, új támogatott lakáshitelt. Nem hittünk benne akkor sem és most sem. Csodát persze nem várt tőle senki, de 2013-ban 10 százalékos hitel-kihelyezési növekedést reméltek, és persze már idén is azt várták, hogy némi érdeklődés lesz iránta.

A tények azonban rosszabbak annál is, mint amit mi gondoltunk. Az OTP Bank 4 hónap alatt mindössze valamivel több, mint 500 támogatott hitelt helyezett ki. Ebből adósmentésre és korszerűsítésre együttesen 5 százalékot vettek igénybe. Ez 25 darab hitel, aminek csak egy része segített az adósmentésben. Micsoda számok!

Nem mintha a bankok nem tettek volna meg mindent a hitel népszerűsítéséért. De hiába. A tapasztalatok azt mutatták, hogy változtatásra szorul a rendszer, és a kormány visszamenőleges hatállyal, tényleg javított a kondíciókon.

Csakhogy egy dolog a hitel kedvezőbbé tétele, szélesebb körre kiterjesztése. Más dolog a hitelfelvételi kedv. Amiről egyszerűen kimondhatjuk: nem létezik. Ma gyakorlatilag senki nem akar eladósodni. Forintban sem. Mert bizonytalan az élet. Senki nem tudja, hogy holnap lesz-e állása. És ha munkája van, a jövedelemből meg tud-e élni. Ma már nem evidencia, hogy az életkorral és tapasztalattal nő a munkabér. Sőt. Akit lehet lecserélnek, nem számít a szaktudás.

De megrendült a bizalom a bankokban is. A deviza- és forinthitelesek problémái az egész társadalomra nyomasztóan hatnak. Amíg ettől nem szabadulunk, senki nem akar jókedvvel eladósodni. A hitelek árának elszabadulásáról bármit is mondanak majd ki a bíróságok, a tényen nem változtat: másfélszeresére-duplájára nőttek a törlesztőrészletek. És erről nem volt szó. Vagy ha valamilyen apróbetűs részben mégis megjelent az átlagember számára teljesen érthetetlen jogi szövegbe csavarva annak a lehetősége, hogy itt bármi (rossz) megtörténhet, arra gondosan ügyelt mindenki, hogy ezzel ne számoljon senki sem. Nem számoltak, meg is lett a következménye.

Míg 2005-ben havonta 72 milliárd forint ingatlanhitelt folyósítottak a bankok, 2007-ben 125 milliárdot, és a csúcson, 2008-ben 137 milliárdot, addig idén már csak havi 14,7 milliárdot. Állítólag szeptember-októberben – amikor már a támogatott lakáshiteleknek valamit kellett volna javítani a piacon – ennél is kevesebbet, 12 milliárd forint alatt.

Lehet abban reménykedni, hogy ha már több éve elhalasztják az emberek az ingatlanvásárlást, a piacnak egyszer csak mozdulnia kell. Nem fog. Amíg ilyen a gazdasági helyzet, ekkora a bizonytalanság, senki nem mer eladósodni. Megoldják másként. Majd bérelnek. Nem kell lakást vásárolni, nem is lehet ingatlant eladni. A piac most sok-sok évre tetszhalott állapotba került, egyelőre – ilyen „klassz” gazdaságpolitika mellett – jósolhatatlan, hogy mennyi időre.

A bankoknak és más piaci szereplőknek (ingatlanosoknak) persze kötelező a hurráoptimizmus. Ha nem így tennének, akár be is zárhatnának. A támogatott lakáshitel a piacinál egyébként tényleg kedvezőbb annak, aki egyébként is felvenne hitelt. (Csak az a baj, hogy egyébként nem venne fel szinte senki sem.) Az otthonteremtési program önmagában nem hoz előre semmilyen elhalasztott keresletet. A bizonytalanságot továbbra is magában hordozza az ügyfelek részére. Mert lehet állandó a kamattámogatás mértéke, ha a fizetendő kamat a pénzpiacoktól függ. Azt pedig mindenki más befolyásolhatja (bankok, kormány, nemzetközi pénzpiacok), kivéve az ügyfeleket.

És, hát láttunk már olyat, amikor egyik pillanatról a másikra elszálltak a kamatok.