Nem meglepő módon a tranzakciós illetéket velünk fizettetik meg a bankok. Mi a gond ezzel? Hogy a kormány azt mondta, hogy nem engedi? Hány éves is vagy? Hiszel még a mesékben?

Remek kormányzati módszer a nép bankok ellen hergelése. Nem is nehéz feladat, hiszen a bankok mindent elkövetnek, hogy ne szeressük őket. Sőt, időnként az az érzésem, hogy a bankszövetség főtitkára sportot űz abból, hogy minél bicskanyitogatóbb stílusban mondja el a gondolatait. Csak semmi meghátrálás! Nem tudom, ilyenkor kihez szól. A többi bankárhoz? Vagy a bankok ügyfeleihez? Mert ha az utóbbiakhoz, akkor nagyon rossz hangnemet használ. Mindenesetre ilyenkor olaj a tűzre minden szava, vagyis csak még jobban szítja a bankok elleni hangulatot.

A bankok legfőbb bűne a devizahitelezés volt. Szerintem is hibás terméket sóztak az emberekre, de ne feledjük: a felelősség akkor is közös volt (erről korábban itt írtunk). Sajnos a következmények nagy részét ma az adósok fizetik. És előbb-utóbb mindenki, ahogy látható az egész devizahiteles kérdésnek a gazdasági, társadalmi hatása.

Van tehát miért utálni a bankokat, megértő a nép a bankadóval kapcsolatban. Sarcolják csak őket! Csakhogy – a bankadóval szemben – a tranzakciós illetéket nem a bankokra, hanem a pénzügyi tranzakciókra vetették ki: átutalás, készpénzfelvét, elektronikus vásárlás, kártyás fizetés és minden egyes tétel, ami a számlánkon terhelésként megjelenik. Okos ötletnek tűnik: sok kicsi sokra megy alapon széles rétegre terítik az új adót. Hiszen egy másodpercig sem gondolták, hogy azt nem az ügyfelek fizetik majd. Tudták jól, hogy áthárítják  – nem is hárítják át, hiszen a tranzakciót terheli! – de persze nem ezt mondták. Ugyan hogy vette volna ki magát egy olyan adó bevezetése, ami olyasmi, mint az áfa? Mert hát még a banki díjakra, amiket a banknak fizetek, még azokra is kivetette az állam.

A bankok egyébként első körben még le is nyelték volna egy részét. Na, nem az egészet. Az első díjhirdetések november elején már megmutatták, hogy a bankok bizony emelnek, de nem mindegyik. A pénzesebb ügyfelekre még kevésbé terhelték tovább az adót. Aztán elkezdték figyelgetni egymást (ez a verseny!), de a végső lökést a csaknem teljes áthárításra az adta meg, hogy a kormány közölte: ha nem lesz elég bevétele belőle, tovább emeli majd ezt az új adót.

Na, több se kellett a bankoknak! Ezek után nem finomkodtak, nem mérlegeltek, majdnem az egészet tovább hárították. Most még ugyanis rá lehet fogni a drágulást az adóra, de ha azt később emelik, akkor majd nem drágíthat arra hivatkozva, hogy a múltkor kevésbé tette.

Mert igenis törvény adta lehetőségük van erre a bankoknak. Még akkor is, ha az újonnan kinevezett pénzügyi biztos – aki maga is devizahiteles károsult és a Hiteltársulás alapítója – vizsgálatot indít a tranzakciós illeték áthárítása miatt. (Most abba ne is menjünk bele, hogy a Hiteltársuláshoz csatlakozó és annak pénzt is befizető ügyfelek elestek a végtörlesztés lehetőségétől – hacsak saját szakállukra nem találtak kiváltó hitelt. Ugyanis a Hiteltársulás azt ígérte nekik, hogy majd kedvező feltételekkel kiváltja a hitelüket egy bank, hiszen ők együtt nagy erőt képviselnek. Szólni kéne már a pénzügyi biztosnak, hogy ezek a hitelek egyedi ügyletek. Na, mindegy, talán ezt nem szükséges tudni a munkájához.)

A biztos a PSZÁF novemberi állásfoglalására hivatkozik, ami miatt szerinte nem hárítható tovább a tranzakciós illeték. Lehet, hogy nem olvasta figyelmesen, de abban bizony csak az áll, hogy a bank nem változtathatja meg a díjak számítási módját. Viszont magának a számítási módnak a fogalmát nem határozza meg jogszabály. Ha abban benne lehetnek az adók (márpedig simán benne lehetnek), akkor az adónak megfelelő mértékben bizony emelhet a bank. A PSZÁF ezzel tisztában van, nem véletlenül fogalmaz olyan kacifántosan. A felügyelet tehát legfeljebb akkor fog mozdulni, ha valamelyik bank az inflációnál és az új adónál jóval nagyobb értékben emel.

A pénzügyi biztos viszont remekül tud kontrázni a kormány politikai megnyilvánulásaira. Lehet, hogy erre tartják majd? Hiszen ha bevezetnek egy új adót, amit suttyomban nekem kell fizetnem, de azt mondják, hogy nem is én fizetem, hanem a bank, végül mégis én, akkor nem a kormányt, hanem a bankot utálom majd. (Egyébként nem is értem a kérdésfelvetést. Hiszen az áfát is kifizeti a vevő, senki nem várja el, hogy azt a kereskedő vállalja magára.) Mindenesetre erre mondják, hogy nagyon ügyes. Vagy demagóg. Vagy mindkettő.

 

(Akit érdekel, hogy mennyibe kerülnek a bankszámlák, honlapunkon kalkulálhatja a díjakat.)