Felügyeleti határozatok, azt semmibe vevő biztosítók és nyilatkozatháború. A kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás áráról szólnak a csörték, amit a biztosítók kreatívan határoznának meg. Valami azt súgja (biztos a bennem bujkáló kisördög), hogy nem az autósok jönnének ki jól a történetből.

Az autósok harmada tartozik a B10 kategóriába – írta közleményében a MABISZ. Kiderült tehát, hogy emiatt szeretnék inkább a biztosítók, ha több kategóriát is felállíthatnának. Túl sok kedvezményt kellene adni ugyanis az egyharmadnyi autósnak.  Szerintük a kártörténeti igazolás alapján kellene árazni és nem a bonus-malus rendszer alapján.

A PSZÁF és a biztosítók azután kezdtek nyilatkozatháborúba, hogy a felügyelet most már minden kötelező gépjármű-felelősségbiztosítást kínáló biztosítót legalább egyszer kötelezett arra, hogy új tarifát hirdessen 2013-ra. (Az eddigi csörtékről itt olvashat összefoglalót.)

A lényeg az, hogy a biztosítók inkább felállítanának sok-sok kategóriát – legyen 20, 50 vagy ki tudja hány -, míg a PSZÁF ezt nem hagyja. A jelenlegi szabályozás ugyanis a bonus-malusra épül, és ezt kéri számon a felügyelet a biztosítóktól. Így most folyik a lobbizás, hogy inkább változzon meg az egész tarifarendszer. A kérdés csak az, hogy kinek jó ez. És a bennem bujkáló kisördög azt mondja, hogy az autósoknak valószínűleg nem.

A kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás ugyanis egy remek példa arra, hogy valódi versenyhelyzetben hogyan esnek az árak. A korábbi kötelező kampányidőszak (amikor minden autósnak december 31. volt a szerződés évfordulója) arra volt jó, hogy nagyon erős és koncentrált figyelmet kapott az egyébként kötelezően megkötendő biztosítás. Ráadásul az autósoknak olyan terméket kell vásárolniuk, amelyet nem ők vesznek igénybe. Erre az egyetlen épkézláb válasz az, hogy megkeresik a legolcsóbb terméket. (Lehet moralizálni persze azon, hogy fontos az is, hogy tisztességes legyen a termék – pl. MÁV Biztosító esete. De azt gondolom, hogy azért van a felügyelet, hogy a romlott árut kivonja a forgalomból, ez nem a vevő dolga.)

A kampányidőszakban tehát – mivel ez a fránya internet is egyre jobban elterjedt -, az online alkuszok remekül kihasználták a helyzetet éveken át. A biztosítók versengtek az autósokért, az árak az interneten könnyen összehasonlíthatóvá váltak. Néhány perc, és pontosan tudta az autós, hogy jól átveri a jelenlegi biztosítója, hiszen akkor is jobban jár, ha új ügyfélként kerül vissza hozzá, mintha marad a régi szerződésében.

Az internetes összehasonlítás előtt meg kellett venni azt a napilapot, amelyikben a biztosítók közzétették a tarifákat, és a 20-30 oldal átböngészése után talán egy napig is számolhatta az autós, hogy mennyi a kötelezője. Még jó, hogy alig váltott valaki! Persze elmehetett egy alkuszhoz, amelyik felkínált neki 2-3 biztosítót, de nem az összes lehetőséget.

Tehát az online kalkuláció és kötés lehetősége tömeges vándorlást hozott, az árak pedig hatalmasat estek. Már évek óta sírnak a biztosítók, hogy ennél már nem lehet olcsóbb, de mégis, minden évben vannak kedvezőbb díjak annak, aki váltani szeretne.

Aztán eljött az új szabályozás, ami szerint 2010-től már a szerződéskötés valódi évfordulója számít, és az nem december 31 lesz automatikusan. Idén pedig lehetővé vált, hogy év közben is díjat hirdessenek a biztosítók. A kampányidőszak tehát szép fokozatosan megszűnik, díjhirdetés is sok lesz. Eltűnik a médiakampány és a koncentrált figyelem. De leginkább elfeledkezünk majd a szerződés évfordulójáról. Tegye fel a kezét, aki számon tartja a lakásbiztosításának, casco-jának az évfordulóját. Mert váltani csak akkor lehet, azaz előtte legalább 30 nappal írásban szerződést kell bontani.

A mostani csatározás tétje az lehet, hogy mennyire lesz átlátható ennek az egyébként borzasztóan egyszerű terméknek az ára. Ha valaki esetleg arra vetemedik, hogy észben tartja a szerződésének évfordulóját, vajon lesz-e annyira tudatos, hogy a biztosítók által kimódolt 500 féle marhasággal megspékelt kalkulációt végigcsinálja. Mert az egyik majd annak ad plusz kedvezményt, aki habbal issza a kakaót, a másik pedig annak, aki bal kézzel vakarja a fülét reggel. Azt ugyanis fontos tudni: ha akadályokat – legyen az bármilyen kicsi is – gördítenek az ügyfelek útjába, az minden lépésnél – alsó hangon – felezi a továbbjutókat. A vége tehát mindenképp egy jó kis áremelés lesz.