„Alulírott Kovács József, magyar kisbetétes, ezúton ajánlom fel mintegy 1 millió forintos megtakarításomat, hogy a világválságot kezeljék.”A levél a ciprusi válság margójára született.

Alulírott Kovács József, magyar kisbetétes, ezúton ajánlom fel mintegy 1 millió forintos megtakarításomat, hogy a világválságot kezeljék.Megértettem a kor üzenetét, én tehetek a válságról, tehát hozzá kell járulnom a költségekhez. Hiszen megállás nélkül csak fogyasztottam az elmúlt 35 évben. Például már születésemtől ettem és ittam, sőt, ruházkodtam is. A kezdeti 18 évben ugyan nem sokat tehettem az ellen, hogy szűk látókörű szüleim etessenek, de belátom, hogy aztán már az én felelősségem lett, hogy az egyetem után, amikor dolgozni kezdtem, nem fejeztem be az eszméletlen fogyasztást. Étkezéseimmel egyszerűen túlpörgettem a teljes világgazdaságot, sőt, még arra is merészkedtem, hogy lakást vásároljak hitelből, hogy legyen fedél a fejünk felett. Belátom, felelőtlenség volt a részemről, mint ahogy az is, hogy megházasodtam és két gyermekünk született. Hiszen ők is csak fogyasztanak, amióta a világra jöttek.

Sajnos voltam olyan felelőtlen, hogy bankba tettem a pénzemet. (Igaz, sokat nem tehettem ellene, mert a fizetésemet oda utalja a munkáltatóm. ) És ha már oda tettem, nem ellenőriztem, hogy a bank kinek és minek hitelezi ki. Hiszen például én is kaptam hitelt, így láthattam volna, milyen felelőtlen. Igaz, hogy a bank vezetésében nem vettem részt, sajnos tulajdonosként a stratégia megalkotásában sem tevékenykedtem, a bank üzleti és banktitoknak számító számait nem láthattam. Jogalkotóként nem volt beleszólásom azokba a törvényekbe, amelyek a bankok működését szabályozták, a felügyelet munkájában sem vettem részt, hogy észrevegyem, ha baj van. A felelősség akkor is az enyém.

Értem én, hogy csak Cipruson ilyen nagy a baj, nálunk soha, de soha nem történhet meg, hogy a kormány egyszerűen úgy dönt, adót vet ki az egyébként már leadózott pénzemre. Nálunk legfeljebb a hóból kell kiásnom magam, ha háromnapos ünnep előtt felelőtlenül meg akarom látogatni a nagymamámat. (Jaj, most jut eszembe, hogy adót fizetek az autóm után, amit az adózott pénzemből vettem, 27 százalékos adót fizetek minden fogyasztásom után, a benzinre mindenféle külön extra adót fizetek, amiért felelőtlenül használok belőle. És hát valamiféle törvény is született arról, hogy ha a kormány nem tud fizetni, akkor bármiféle adót róhat rám, hogy legyen arra elég pénze.)

De ez más, a bankbetét szent és sérthetetlen. Volt. A világ fejlett országaiban. Eddig. Nem is értem, hogy miért. Hiszen ha egyszer baj van, ki kell venni a részünket a gyógyításból. Én például elkezdtem félretenni egy önkéntes nyugdíjpénztárban idős napjaimra, van is ott már vagy 300 ezer forint. Aztán ott a gyerekek babakötvénye, én balga egy bankban takarítottam meg. A két gyerekre fejenként szintén van már 200-200 ezer forint. Aztán van még 200 ezer lekötve, amúgy vésztartaléknak, plusz a jövedelmem, csak sajnos azt mindig el is költöm.

Arra gondoltam tehát, hogy nem bánnám, ha nekem is válságot kellene majd egyszer kezelnem. Eddig ugyan csak a svájci betéteket akarta a magyar kormány megadóztatni, abból sem lett semmi. Mert nálunk ez elképzelhetetlen. Mint ahogy a fogyasztó felelősségvállalása a pénzügyi szektor bűneiért is elképzelhetetlen. Hiszen az is csak valami kisiklás lehetett, amikor a Legfelsőbb Bíróság úgy döntött, hogy ha nem fizet biztosítóm a kötelező gépjármű-felelősségbiztosításom alapján – mert például csődbe ment, és ezt a hatóságok szeme előtt tehette -, akkor nekem, mint károkozónak kell fizetnem. Sikerrel vagyok perelhető. Tehát ebben az esetben is én, a pénzügyi szolgáltatóval szerződő vagyok a hibás. Mondhatnánk, hogy az más, hiszen ténylegesen kárt okoztam. Végülis a bankba tett pénzemmel is, ha jól értem a ciprusi helyzetet.

Ezért döntöttem úgy, hogy akkor akár az én pénzem is bevethető. De azt lehet, hogy egy kisebb összeget meghagynak nekem? Legalább élelemre és hólapátra.

Tisztelettel:

Kovács József, fogyasztó és bankbetétes