A nyugdíjasokkal az élen tömegek számolják fel bankszámláikat, tehát nem csak a vállalatok alkalmazkodtak nagyon gyorsan a tranzakciós illeték által megváltoztatott piaci környezethez.

Népünkre mindig is jellemző volt, hogy bármely kormánya próbálta meg kinyírni, ő pillanatokon belül alkalmazkodott. Most is ez történik, bár – ha nem valami idióta találja ki a tranzakciós illetéket – számítani lehetett volna rá, hogy ez a sarc kiveri a biztosítékot.

Csak emlékeztetőül: tavaly tavasszal találta ki a kormány ezt a fantasztikus, új adónemet. Először csak 1 ezrelékkel sújtott volna minden számlamozgást (utalás, pénzfelvétet), és csak 130 milliárd forintot szedett volna be. Aztán úgy döntött, 280 milliárd forint kell. Végül októberben a kormány emelte a tétet: készpénzfelvétnél 3 ezreléket, utalásnál 2 ezreléket kell az államkasszába csengetni a pénzmozgások után, és összesen 301 milliárd forintot várnak.

Igaz, a bankok már tavasszal figyelmeztettek, hogy a tranzakciós illeték tovább rontaná a gazdaság megroppant versenyképességét, csökkentené a kilábalási esélyeket, hozzájárulna a feketegazdaság térnyeréséhez, és nem utolsó sorban jelentősen megnövelné a pénzügyi tranzakciók külföldre áramlásának esélyét. Ez azonban nem izgatta a kormányt.

Most aztán Varga Mihály feje fájhat, hogyan is pótolja azt a 80 milliárd forintot, ami nem fog befolyni ebből az adóból. Mert – ahogy fogalmazott – az adóbevétel elmaradásának oka az, hogy a piac gyorsan reagált a tranzakciós illeték bevezetésére. Számlákat és utalásokat vontak össze, így a 6 ezer forintos felső határ (ami 3 millió forint feletti utalás esetén már nem nő) gyorsabban életbe lép, tehát kevesebbet fizet az ügyfél.

Elfelejtette persze megemlíteni – lehet, hogy nem akart ötletet adni – hogy sokan külföldre vitték a bankszámláikat. És lám, nem csak a cégek alkalmazkodnak, hanem a magánszemélyek is, élükön a nyugdíjasokkal.  Ők ugyanis bedühödtek a banki díjak emelésén, és tömegével mondják fel a bankszámláikat. A nyugdíjfolyósítótól egyre többen kérik, hogy ne bankszámlára utalják a nyugdíjukat, hanem hozza csak ki szépen házhoz a postás. Nincs banki díj, ha hozzá akar jutni a pénzéhez, nincs tranzakciós illeték sem. Így az államnak nem hogy bevétele nincs ebből, hanem éppen hogy pénzbe kerül neki a folyósítás a postán keresztül. Iskolapéldája lehet tehát ez az adó a rosszul bevezetett és át nem gondolt sarcnak.

A közvetett és késleltetett hatásai pedig még a következők lehetnek: egyrészt sokan felszámolják a második bankszámlájukat. (Most a bankszámlák száma átlagosan 2 feletti háztartásonként.) Másrészt lesznek cégek, ahol visszaállítják a pénztári kifizetést, vállalva az utalásnál magasabb költséget. Ugyanis a dolgozónak innentől kezdve már nem kell további költségekkel számolnia, hiszen ha bankszámlára kapja a fizetését, minden mozdulat pénzbe kerül neki. Átállunk a készpénzes, csekkbefizetéses világra (a sárga csekk ugyanis gondosan ingyenes marad, a Telekom épp most vesztett pert a fogyasztóvédőkkel szemben, mert a valóságos költségeknek megfelelően próbálta igazítani díjait), ami általában kevesebb számlával és még kevesebb adóbevétellel jár együtt.

Ja, hogy ez szintén drágább? Na és, végül is gazdag ország vagyunk, megengedhetjük magunknak.

A bankszámlák díjait itt kalkulálhatja.

A pénz mozgatásának (utalás, pénzfelvét) díjait az egyes bankoknál itt kalkulálhatja.