További adót is kaphatnak a bankok, no meg az energiaszektor és megint a bankok (és mi is), ha nem elégszik meg az EU Varga csomagjával. Vajon a bankok szerint is ez az új együttműködés?

A bankszektornak sem ártana tükörbe néznie és végiggondolnia, hogy mekkora felelősség terheli azért, mert asszisztál a kormány ámokfutó – azt akartam írni, hogy gazdaságpolitikájához, de én ezt nem nevezném annak – ötletbörzéjéhez. Értem én, hogy az üzleti világban úgy általában nem létezik erkölcs, nincs jó és rossz, csak azt keresik, hogy mi hozhat profitot, rossz helyzetben pedig a túlélést mi biztosítja. Nagyjából a kussolást és az asszisztálást választották itthon a szereplők, ami – elnézve a számaikat – nem hozott nekik sokat. Persze a teljes beszántásnál és a föld sóval való behintésénél lehet, hogy ez is jobb. Mindenesetre a teljes nihil, a reménytelenség és az elmúlt években kézzelfoghatóan tapasztalható félelem uralkodik most a szektorban.

Nem is tudom, hogy lehetek-e olyan bátor, hogy kimondjam, de összeszorítom a fogam és megteszem: holnap esetleg kisüt a nap a felhők mögül, de az is lehet, hogy nem.

Körülbelül ennyire karakán és bátor kijelentéseket lehetett hallani a bankároktól a bajok nagy részét okozó kormányzati gazdaságpolitikáról a Portfolio.hu múlt heti konferenciáján. Már-már az őket hallgató ember érzi magát kínosan, amint azt látja, hogy értelmesnek vélt emberek tojáshéjakon lépdelve próbálnak előrehaladni, vagyis nagyon óvatosan beszélni a jelenlegi helyzetről.

Mert olcsó jegybanki hitel ide vagy oda, ebből bizony nem lesz gazdasági növekedés. Ugyanis nem a hitelek árával van itt probléma, és nem is a likviditáshiánnyal. Pénz ugyanis van a bankoknál. A hitel/betét mutató annyira lezuhant a bankoknál, hogy már semmiféle erőlködést nem láthatunk a megtakarításokért. Csökkennek a kamatok, eltűnnek az akciók. (A betéti kamatok itt találhatóak.)

Kihelyezni nem tudják a pénzt. Nem igaz, hogy nem akarják. Hetente hívogatják a vállalkozásokat és a magánszemélyeket az újabb és újabb hitellehetőséggel, de azok nem kérnek belőle. Mert nem tudják kitermelni. Mert bizonytalanok a jövőben, és nem akarnak eladósodni.

Ez pedig nem változik addig, amíg nem lesz új, hiteles gazdaságpolitika. Ami csakis egy új kormánnyal jöhet el. És ezt tudják a bankok is. Még ha a gazdasági zsarolástól való félelem uralkodik is a köreikben. És kényszerből vagy valami tévesen felfogott érdekből elhiszik – vagy úgy tesznek, mint akik elhiszik – a kormány békülési szándékát, az új együttműködést. Varga Mihály részt vett azon a bankszövetségi ülésen, ahol ismét Patai Mihályt választották meg a Bankszövetség elnökének. Ezzel jelezte, hogy komoly a kormány békülési szándéka a bankokkal. Folynak az egyeztetések az új MNB hitelről, mintha minden visszatért volna a normális mederbe.

Én csak arra lennék kíváncsi, hogy akkor vajon a bankárok hova teszik Varga Mihály pénteki csomagjából a harmadik lépést, a bevételnövelő intézkedéseket. Ezt akkor alkalmaznák, ha a csúnya EU az első kettő hatására nem állítaná le a túlzottdeficit-eljárást. Ez a tranzakciós illeték, a bankadó és az energiaadó növelése lenne.

Most akkor arra számít a kormány, hogy a jól megzsarolt bankárok loholnak Brüsszelbe, hogy ott lobbizzanak azért, hogy legyen már jó az első két lépés is? Ez az új együttműködés?  Amiben annyira bíznak?

Vagy mindenki tudja, hogy ez üres fenyegetés? Mert egyébként nem tesz meg a kormány korábban teljesen abszurdnak vélt intézkedéseket? Mint például a magánnyugdíjpénztárak államosítása? Nem akkor kellett volna valóban tiltakozni és minden követ megmozgatni? Vagy abban reménykedett mindenki, hogy hátha ő megússza? Hogy talán neki csurran-cseppen?

Pedig – ahogy Aesopus mondaná – aki tolvajjal üzletel, ne csodálkozzon, ha meglopják.