A trafikügyhöz hasonló történet kezd kibontakozni a gazdaság más szektoraiban is, így a bankoknál. Végre valóban kezd valamit az állam a takarékszövetkezeti szektorral – gondolhatnánk, ha nem történt volna annyi minden eddig. Így inkább az az ölelés jut eszünkbe, amely kiszorítja a szuszt is a „dédelgetettből”. A vesztesek végső soron mi, köznapi állampolgárok lehetünk.

A takarékszövetkezeti szektor minden korábbi integrációs törekvés ellenére alapjaiban maradt, ami volt: vidéki kiskirályok játékterepe. Tisztelet persze a kivételnek, ami azért egyre több akadt. Számos takarék kezdett már valóban a vidék bankjára hasonlítani. Elindult a TakarékPont is. Ezzel a kezdeményezéssel nem csak az a baj, hogy ma is csak mindössze 24 takarékot tömörít. Valahogy a célul kitűzött egységes piacképes termékkörnek sem igazán találjuk nyomát.  Például a jelzáloghitelek közül csak a szabad felhasználású kölcsön lelhető fel.

A takarékszövetkezeteknél magától csak igen döcögve haladt a mindenki által várt koncentráció is. Még az elvárt tőkeerő és üzemméret megteremtése is nehezen bírta rá a helyi vezetőket, hogy lemondjanak privilégiumaikról. Közben helyenként a működés is igen érdekesen haladt (nem egyszer szembesültünk azzal, hogy az elnök vagy elnökasszony titkárságán közölték délután kettő körül: ilyenkor bizony már kár is keresni). Többen vélték úgy, hogy rájuk bizony nem vonatkoznak a bankokat amúgy szigorúan kötő szabályok (ebbe tapasztalataink szerint beletartozott például a kondíciók változásának akár utólagos közzététele is).

Egy szó, mint száz, a szektor bizony megérett a megújításra. Most végre (mint arról honlapunkon írtunk) benyújtotta a kormány a parlament elé a takarékok ráncba szedését szolgáló törvényt. Ebben a fürdővízzel együtt persze számos gyereket kiöntenek (azokat a takarékokat, amelyek nem kértek az 1993-as állami konszolidációból és az egyéb külön utakat keresőket is), de mindezt akár még írhatnánk is – ahogy azt a kormánybiztos a kormányszóvivői tájékoztatón hangsúlyozta – a 2014-es nagyon kemény tőkeelőírások kényszerű számlájára.

Nehéz lenne azonban az eddigieket feledni! Ilyen a trafikügy, ami önmagában megmutathatja, mi is várhat ránk a jövőben. Eddig erről a történetről nem írtunk, de most, miután a kormány a bankszektorban is megkezdte remek mutatványát, muszáj szólni róla.  A dohányboltok piacát ugyanis durván újraosztották. Kijelölték, ki férhet a fazékhoz, majd az abban levő húst (a garantált árrést) a többszörösére növelték. A kormánypártok ma még nagyon lelkes (pláne nem dohányzó) támogatói arcára is ráfagyhat azonban a mosoly, ha ez a recept végigpörög a gazdaságon. A gyógyszereknél (már ez is szépen körvonalazódik), a bankoknál…

A takarékos törvényben már eleve úgy szerepel, hogy független könyvvizsgálóval értékelni kell az MFB és a Magyar Posta tulajdonrészének ellenértékét „egy piaci befektető számára”.  Bárki bármit gondol, az a bizonyos piaci befektető sem jószolgálati tevékenységként akarja majd bevásárolni magát egy ilyen óriási, zsíros konglomerátumba. Pláne úgy, hogy közben nem is titkolt szándék a piac megtisztogatása a más alapon működő (vagyis a sógor-koma-bátyó belterjes világán kívüli) szereplőktől.

K is nyerhet tehát ezen az egészen? Lehet találgatni …