Az sem baj, ha egyik csodafegyver a másik után mond csődöt az adósmentésben. Mindig van másik!

Közelednek a választások, a bedőlt adósok (devizahitelesek és forinthitelesek egyaránt) gondjaira azonban az elmúlt bő három évben nem tudott/akart megoldást találni a kormány. Nosza, gyorsan be kell vetni valami újabb csodafegyvert. Ilyen a devizahitelek forintosítása (vagy ki tudja mi, mert még mindig nem tudni semmi lényegit az egészről), és ilyen a magáncsőd. Mert ez utóbbiról is sokat beszéltek, beszéltek és beszéltek az elmúlt években, de a tettekre hiába vártunk. Pedig csodavárás az van a csodafegyverrel kapcsolatban. Hiszen évek óta várják a bedőlt adósok, hátha valaki csak megmenti őket.

A magáncsőd jogszabálytervezete a KDNP frakcióvezetője szerint már 90 százalékban kész van. Olyan apróságok pedig kit is izgatnak, hogy pontosan ki kerülhet be a rendszerbe, kötelező lesz vagy szabadon választott. Követni kell-e a csődgondnok minden előírását, vagy ő csak ajánlásokat tehet, amit vagy betartok vagy nem. Hoppá! Az elmúlt 5 percben éppen az derült ki, hogy csak ajánlatot tehet majd. De nincs garancia arra, hogy újabb 5 perc múlva is ez lesz a helyzet.  Gyanítjuk, hogy még a kormány sem tudja, pontosan mit is kezdjen az egésszel. Amit egyébként mélyen megértek.

Mert az egész eljárás nem lesz leányálom. Ha ugyanis komolyan veszik, akkor minden fillérről egy csődgondnok dönt majd.  (Vagy csak csóválja a fejét, ha nem úgy cselekszem, ahogy előírja?) Most a bedőlt adós nem fizet semmit sem a banknak vagy a közüzemi szolgáltatónak (ilyen is szép számmal akad), mert reménytelennek tartja. A jövedelmét, ami nem elég a megélhetéshez (lehet, hogy munkanélküli, tehát alig van) és a törlesztéshez (ami jócskán megemelkedett), egyszerűen elkölti. Biztos kevesebből is meg lehetne élni. Például zsíros kenyéren is lehet tengődni (egy darabig). De mi van akkor, ha azt mondja a csődgondnok, hogy a gyerek ne sportoljon havi 6-8-10 ezerért. Ne fizessen a család osztálypénzt sem, hiszen az egyébként is tilos, bár mindenki fizeti. Legfeljebb nem kirándul a gyerek az osztállyal. Nem, nincs három nap a Balatonnál sem, ami az újabb húzós év túlélését segítené. És elég, ha 16 fok van a lakásban, hiszen a fűtéssel is sokat lehet spórolni.

És kik lesznek a csődgondnokok? Százezres a bedőlt lakáshitelek száma, más hiteleket is – pl. hitelkártya, személyi kölcsön – figyelembe véve nyugodtan beszélhetünk 1 millió emberről. Hány csődgondnok kell ennyi ember, élettörténet kezeléséhez? Egy csődgondnokra hány eset jut? Mi lesz a protokoll? Ha tényleg megoldásokat keresnek, akkor tömegeket kellene mozgatni. És milyen végzettség, tanulmány vagy gyakorlat szükséges? Pénzügyekről van szó, amihez érteni kellene.

Ha túl szigorú a rendszer, az a baj. Ha túl megengedő, akkor pedig a nem fizető adósok között most is szép számmal található potyautasok – akik fizethetnének, csak éppen nem akarnak – boríthatják az egészet.

Ez csak „néhány apró” kérdés az egész témával kapcsolatban. Jól látható, hogy a problémák száma és mértéke akkora, hogy itt nem valós megoldás születik majd, ha – már sokadik megjelölt dátumként – 2014 januárjától tényleg hatályba lép a magáncsődről szóló törvény. Csak a látszat lesz a fontos: Lám, ilyen is van!

Az új csodafegyverek helyett talán a meglévőket kellene jól használni. De azt persze nem lehet olyan kiválóan kommunikálni, hogy – annak fényében, hogy mennyi időbe is telik a kormánynak egy teljesen új alkotmány olajozott átvezetése a parlamenten – tíz másodperc alatt módosítanak egy kicsit a meglévő jogszabályokon. És például máris nem kellene az elengedett tartozás után 40 százalékos adót és járulékot fizetni. Mert ma ez a helyzet. Ha a bank elenged az adósságból, akkor bizony az adós 1 millió forintonként 400 ezret tejelhet az államnak. Ez tényleg akadály. Mert van, aki újabb hitelt vesz fel azért, hogy a bukott hitelének elengedése utána adót tudjon fizetni.

Vagy: miért nem léphet be az árfolyamgát alá, akinek 90 napon túli elmaradása van a törlesztőrészletekkel? Miért nem lehet azt tőkésíteni, és így élni az alacsonyabb törlesztés lehetőségével? Miért csak a nagycsaládosoknál tekintenek el a hitelösszeg 20 milliós felső határától az árfolyamgátba kerüléshez?

Vagy: a bajban lévő adóst miért kell újabb brutális terhekkel sújtani? A közjegyzők, bírósági végrehajtók miért dolgozhatnak eszement áron? Erre miért nem lehet jó keretszabályokat kidolgozni? A jelzáloghiteleken már nincs, de a többi kölcsönön hatalmas a büntetőkamat, így a nem törlesztő adós végül egyre nagyobb adósságtömeget görget maga előtt, míg végül kilátástalan helyzetbe kerül.

Ezek mind javíthatnának a helyzeten. De addig, amíg a gazdaság nem jön rendbe, a munkanélküliség, az alacsony bérek miatt a probléma folyamatosan csak újratermelődik. Lehet, hogy normális gazdaságpolitikát kellene folytatni, ami a problémahalmaz jelentős részét önmagában megoldaná. Így azonban nagyon drága a látszatkezelgetés. Mindannyiunknak.