A dolgok jelenlegi állása szerint a devizahiteles perek az idők végezetéig tartanak majd, köszönhetően annak, hogy a kormány az elmúlt közel négy évben magasról tett a problémára, a jogállamiság alapjait viszont sikeresen megrepesztette. 

Noha a kezdetektől világos volt, hogy nem jogi úton, hanem kormányzati beavatkozással kellene kezelni a devizahiteles problémát, több év elteltével ott tartunk, hogy perek százai, ezrei folynak a bankok ellen, de ezek döntő részénél – a dolgok jelenlegi állása szerint – a bedőlt adósok legfeljebb aprópénzt kaphatnak vissza. Egy tízmilliós tartozás esetében azonban a megnyert 100-200 ezer forintos visszatérítés sem fog segíteni azon az alapvető problémán, hogy az adós nem tud fizetni.

Noha a Kúria jogegységi határozatában decemberben már kimondta, hogy a devizahiteleknél (valójában deviza alapú hitelek) az adós viseli az árfolyamváltozás hatását, ezek nem színlelt szerződések, nem uzsorakölcsönök, és ha mégis érvénytelen lenne valami miatt a szerződés, azt ki kell javítani és érvényessé kell tenni – magyarul nem lesznek semmisek a szerződések – a bíróságok egy része magasról tesz a legfőbb bírói fórumra. (Sorra hoznak a szerződés semmisségét kimondó ítéleteket.) Pedig az Európai Bíróság főtanácsnoki előterjesztésének is az a végső következménye, hogy még az adós számára legkedvezőbb esetben is – ha a sok-sok kérdés mindegyikére adott válasz neki kedvez – csak a vételi és eladási árfolyam egésze vagy annak egy része járhat vissza. (Igaz, az Európai Bíróság döntése csak hónapok múlva válható. )

Az árfolyamrésen kívül az egyoldalú kamatemeléseken találhatnak még fogást a pereskedő adósok. Itt előbb-utóbb jogegységi döntést kell hoznia a Kúriának, vannak ugyanis az adósoknak, és vannak a bankoknak kedvező másodfokú ítéletek is az ügyben. Ha a végső döntés az adósoknak kedvezne ebben az ügyben, és a másikban is, és visszajárhatna az egyoldalú kamatemelés és az árfolyamrés egy része vagy egésze, vagy annak emelése, annak is mindössze annyi lenne a következménye, hogy némi pénzt visszakap az ügyfél. Ehhez a némi pénzhez azonban csak perrel juthatna hozzá, hiszen a bankoknak eszük ágában sincs maguktól visszaadni akár egy forintot is. Indulhatnának tehát a perek tízezrei, százezrei. Mindegyiknél végig kellene küzdeni az első és másodfokot, ahol tulajdonképpen számolniuk kellene a bíróságoknak, hiszen az iránymutatások szerint nem lehetnek semmisek a szerződések, azokat helyre kell állítani.

Csakhogy a bíróságok nem akarnak számolni. Ezt láthattuk a Kúria nyári, árfolyamréssel kapcsolatos döntése nyomán is; hiába kapta meg az elsőfokú bíróság a számolási feladatot, nem a Kúria kérését követte, hanem egyszerűen ismét semmissé nyilvánította a szerződést. Így a történet egy végtelen körtánccá alakul.  Az összes semmis szerződés a Kúriához kerül, amit az érvényessé tesz, szól az elsőfokú bíróságnak, hogy számoljon, az nem számol, semmissé tesz, és ha másodfokon is semmis lesz a szerződés, az megint a kúriához kerül, aki már kimondta, hogy nem semmis, érvényessé tette, tessék szépen számolni, és megint elölről kezdődik az egész. (Csendben megjegyezzük, továbbra sem tudjuk, mi lenne, ha egy szerződés semmis lenne. Ugyanis minden szereplő szerint máshogy kellene elszámolni.)

A megoldás az lett volna, ha a kormány rendezi a devizahiteles problémát, ami a társadalom jelentős részét lehetetleníti el, és a teljes gazdaságra negatívan hat. Az elmúlt közel négy évben bőven lett volna erre lehetősége. De a kormány nem tette. Pedig a végtörlesztésre néhány nap alatt törvényt hozott, hogy a haverok nyerészkedhessenek. Akkor 300 milliárdot vett ki a bankok és az adófizetők zsebéből, pedig abból a pénzből akár az egész problémát meg lehetett volna oldani.

Ehelyett most ott tartunk, hogy az adósok rosszabb helyzetben vannak, mint négy évvel ezelőtt. Nem csak a probléma halogatása miatt, hanem a nagyszerű gazdaságpolitikának köszönhető árfolyam miatt is. Ma a svájci franké több mint 250 forintba kerül, míg négy éve 185 forinton állt, azaz több mint 35 százalékot drágult.  A munkalehetőségek szűkültek, közmunkából pedig nem lesz törlesztés. A bizonytalanság miatt az sem vesz fel hitelt, aki nincs eladósodva. A hitelezés leállt, és a felmérések szerint a következő generációk sem kérnek belőle, az ingatlanpiac befagyott.

A kormány pedig a probléma megoldása helyett inkább fúróval, vésővel esett neki a jogállamiság alapjainak. Megrepeszteni mindenkép sikerült neki. Új mumust talált, akire mutogathat, és emiatt mára bárki nekimehet a Kúriának, a bíróságok egy része pedig semmibe veszi a legfőbb bírói testület iránymutatását.

Gratulálok!